A történetünk

                      Sok ember megfordul itt, az "Erkel 16" alatt. Sokan jönnek, mennek; látják az épületet, a nagy udvart, a fogorvosi rendelőket, és még pár embert, kik szorgosan fel s alá járnak az épület körfolyosóján. Lehet a páciensek közül páran a régi időkben is voltak már erre, és emlékeznek az épületre, ám sokan nem tudják, hogy ezek a falak milyen történeteket mondanának el, ha tudnának mesélni… de nem tudnak. Így hát a mi feladatunk, hogy elmondjunk annyit, amennyit mi tudunk. Ez nem csak egy épület; életek kezdődtek el itt és értek véget.

          Békéscsabát és Gyulát nem választja el nagy távolság egymástól. Gyula Békés megye második legnépesebb városa, történelmi helyekkel, mint a gyulai vár, a városháza vagy éppen a Százéves Cukrászda. Történelmi nevekkel, mint Erkel Ferenc.
Erkel József és az Erkel család a Wenckheim család meghívására érkezett Gyulára 1807-ben. Erkel Ferenc 1810. november 7-én, Németgyulán született, Magyargyulán járta ki az elemi iskolát, gimnáziumi tanulmányait Nagyváradon folytatta. A vakációkat viszont mindig szülőházában töltötte. 1839. augusztus 10-én elvette Andler Adélt, akitől 11 gyermeke született, köztük Erkel Sándor is.
Úgy tartják, Erkel Ferenc eleinte nem vett észre Sándorban nagy zenei tehetséget, azonban a fiú magától megtanult zongorázni, így 10 éves kora környékén apja is felismerte a benne ébredő művészi szikrát. Zeneelméletre és zeneszerzésre Mosonyi Mihály zeneszerző tanította 1856‒1861 között. 1866-ban ismerkedett meg későbbi feleségével, a francia gyökerekkel rendelkező, újkígyósi származású Szabó Rózával, ki férje, Tanner István baritonista halála után ment feleségül Sándorhoz.

Néhány hónappal nyugdíjazása után, 1900. október 14-én, egy újabb agyvérzés következtében hunyt el Békéscsabán. Holtteste október 16-án érkezett Budapestre. 1993-ban Békéscsabán, a március 15-i városi ünnepség keretében a békéscsabai és a gyulai önkormányzat, valamint az Erkel Ferenc Társaság nevében emléktáblát avattak Erkel Sándor és Szabó Róza tiszteletére az Erkel u. 16. számú ház falán.

Mindketten ebben a házban hunytak el.
A ház Szabó Róza rokonságáé volt, az énekesnő már első férje elvesztése előtt is lakott benne, akkor még mint Tannerné Szabó Róza.

Szabó Rózáék után pontosan nem tudjuk hogy alakult az épület sorsa, ám azt tudjuk, hogy az 1900-as évek közepe felé bizonyos Kováts néni lakott itt, akitől a kommunizmus ideje alatt elvették a ház nagy részét, de annyit engedélyeztek neki, hogy továbbra is itt maradhasson a hátsó lakásban. A többi részt feldarabolták, és családokat költöztettek ide. Így vált egy sok családos lakóházzá az Erkel és a Tessedik sarka.

A bejárat akkor és most. Igyekeztünk megőrizni az épület eredeti mivoltát, stramm bejárati kapuját.

Nem olyan régen járt itt egy hölgy páciens, aki jelezte felénk, hogy még őriz olyan régi képeket, melyeket szívesen elküldene nekünk. Mi nagy örömmel fogadtuk a képeit, kedves emlékeit, így jutottak ezek a birtokunkba.

A belső udvar akkor és most; több család lakott itt; ami most fogtechnikai labor, fogorvosi rendelő, az anno lakás volt.

"Sarokszoba" - A jelenleg fogtechnikai laboratóriumként üzemelő helyiség akkori valójában, családi összejöveteleknek adott otthont. Úgy tudjuk, ez volt az a szoba, melyben Erkel Sándor 1900-ban elhunyt.